Hogyan lehet az, hogy olyan sok veszélyes tudatmódosító szert engednek a piacra?

Az egyik ok talán a „forgóajtó-effektus”, azaz a pszichiáterek ingázása a kormány, az egyetem és a gyógyszeripar között. Ugyanis a pszichiátriai szerek elfogadását javasoló testületekben már régóta olyan pszichiáterek ülnek, akiket pénzügyi szálak fűznek a gyógyszercégekhez.

Egy másik ok lehet az, hogy a biztonsági funkcióként szolgáló „forgalomba hozatalt követő megfigyelés” helyett a klinikai tesztek utolsó fázisát most átalakítják „forgalomba hozatalt követő kutatássá”, és az új célja az lesz, hogy a tudatmódosító szereket kipróbálhassák további pszichiátriai rendellenességekre is.

Ezért is érnek el a gyógyszercégek háromszoros profitot a legtöbb más üzletágnál megszokotthoz képest.

Ez olyannyira igaz, hogy ha összeadjuk a Fortune 500-as listán szereplő tíz legnagyobb gyógyszeripari vállalat profitját, az meghaladja a másik 490 vállalat összesített profitját.

S mivel ennyi pénz forog kockán, nem csoda, hogy a részvényeseknek sosem mondják el az igazságot azokról a szerekről, amelyek gyártóiba befektetnek.

A szer elfogadása után a következő kihívás:

Hogyan győzik meg a receptíró orvosokat arról, hogy ezek a szerek valóban biztonságosak, hatásosak és kevés mellékhatással járnak, miközben a gyógyszergyárak saját tesztjei azt bizonyítják, hogy ez nem így van?